Az őz a szarvasfélék közé tartozó kiváló vöröshúsú nagyvad. Mint a vadhús általában, az őz húsa is zsírszegény és fehérjében igen gazdag. Az őz gerince az állat legnemesebb húsa. A tisztítás és formázás után a gerincet 4-6 napig érdemes szárazpácban érlelni. Általában sütni szokták, jól illik hozzá a vörösboros mártás, savanykás-édes (erdei) gyümölcsök vagy lekvárok (áfonya, szeder).

Az áfonyát (lehetőleg frisset), lassú tűzön, kevés vajon, kevergetve főzni kezdjük. Pár félig nyers szemet kiveszünk, és félreteszünk. Ha már kezd sűrűsödni, kevés vörösbort öntünk alá és tovább kevergetve főzzük, ha kész átszűrjük, félretesszük. 

A gerincről lecsontozzuk a húst, fekete borssal fűszerezzük. Vastag falú serpenyőben kevés olívaolajat hevítünk. A húst egyben helyezzük a nagyon forró serpenyőbe, körben kérget sütünk rá, majd kissé alacsonyabb hőfokon (sütési idő a hús méretétől függ), forgatva óvatosan megsütjük. Ezalatt kevés vajon, rozmaring ágat mellédobva kb. 10 perc alatt, lefedve megpároljuk a félbevágott, kimagozott körtéket. A húst 6-7 percig letakarva pihentetjük, majd vastagabb szeletekre vágjuk, finoman sózzuk. A leszűrt áfonyaszószhoz keverjük a félretett egész áfonyadarabokat. Ízlésesen tálaljuk. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.